Devalon egyik fő küldetésének tekinti, hogy saját kultúrájának szertartásai által segítse a természetes kapcsolat visszaállítását az Ember és a Teremtő, a Segítők, és a Földanya között; és a különböző népcsoportok visszatalálását saját ősi kultúrájukhoz.
naptánc életfa dal:
Az Izzasztókunyhót az indián kultúrában, gyógyítás és a testi-lelki megtisztulás céljából használják. Az Izzasztókunyhó szertartást megelőzi a személyes beszélgetés a kunyhót vezető gyógyítóval.
"modern" izzasztó kunyhó
A Látomáskeresés szertartás az indián kultúrában a felnőtté válás szertartása. Felnőtt korban pedig, az útkeresésben, önmagunk és a világ megismerésében, az univerzumban lévő helyünk megtalálásában segít. A Látomáskeresés szertartás négy napos böjt. Az első napot és estét a táborhelyen tölti mindenki, aki részt akar venni a szertartáson, ahol felajánlásaival megkéri Devalont, hogy legyen segítségére a szertartás során, és ahol Devalon tanítást ad minden tudnivalóról a továbbiakat illetően. A szertartás az indián hagyományok szerint zajlik.
Naptánc
A naptánctábor a törzs abroncsa volt. Az összetartozást jelképezte. A nemzetségek ott vették számba egymást, a rokonok találkoztak. Amíg előkészítették fiaikat a kemény próbát jelentő táncra, a varázsló és a törzs öregjei egyéb fontos szertartásokat is elvégeztek.
A naptánc az ifjak bátorságának próbatétele volt. G. Catlin, aki a Felső-Missouri vidékén járva látta a szertartást, így írta le: „Négy nap, négy éjjel virrasztanak és böjtölnek az ifjak. A negyedik napon délidőben az előző évben avatott harcosok vágtatnak be a táborba, zöld lombokat húzva maguk után, amikkel a varázsló jelére a naptánc sátorát fogják beborítani. Valamivel később két, ünnepi díszbe öltözött lány nyargal a tábor közepére. Egy sasfészket hoznak, amelyet a naptáncoszlop tetejére erősítenek. Közben a harcosok sípokkal, csörgőkkel és dobokkal, vad lövöldözéssel csapnak irtózatos zenebonát.
Megjelenik a naptánc asszonya, és helyet foglal a varázsló oldalán...Az ifjak, akik ezen a napon vetik magukat alá a naptánc szertartásának, sorra az asszony elé járulnak, és hozzáhajolnak, hogy fekete festékkel kenje be arcukat és csuklójukat. Ekkor a varázsló hirtelen felugrik, felkapja a sasfészket, odamegy a naptáncoszlophoz és tenyerével fekete karikákat fest rá. Amikor az oszlop hegyéhez ér, takaróját a fejérehúzza és az oszlopra erősíti a sasfészket. Öt idősebb harcos siet elő, megragadják a földön heverő oszlopot, és az előre elkészített lyukba állítják. A varázsló néhány másodpercig fenn csüng a hatalmas oszlop tetején, majd takaróját széjjeltárva valósággal lerepül a földre.
A dobok elhallgatnak, néma csendben várakozik a tömeg. Hosszú, éles kés villan a varázsló kezében. Többször beletartja a kis varázstűzbe, az ifjak pedig sorra elébe járulnak. A fiatalok mukkanás nélkül tűrik, amint a varázsló és segédei (néhány idősebb harcos) két ujjal felcsípik mellükön a bőrt, két vágást ejtenek rajta, és hosszú bölénybőr szíjat fűznek át a felvágott mellizmokon. A szíj végét pedig a naptánc oszlopához kötözik.
Az ifjak kezdetben lassú, majd egyre gyorsuló ütemben elkezdik táncukat! Dobok morajló dübörgése kíséri a naptáncéneket. Most már az egész törzs együtt énekel. Mindenki táncol, miközben az oszlophoz kötözött csikó harcosok nagyokat rántanak a szíjon, hogy az minél előbb kiszakadjon mellükből.
Sokszor előfordul, hogy órák telnek el így, s ha az ifjú meghal, vagyis elájul, leoldják, de próbája még korántsem ért véget. Amint magához tér, az utolsó futás szertartásában lobogó sörényű musztanghoz erősítik, és egy idősebb harcos addig nyargal vele körbe-körbe, míg a bölényszíj ki nem szakad a melléből. A varázsló gyorsan gyógyfüvet tesz a vérző sebre, s a fájdalomtól meggyötört ifjú apja és anyja karjaiban támolyog haza családja tipijébe. Harcossá avatta a véres próba!”
A naptánc kegyetlen, de szükséges erőpróba volt, hogy a harcossá fogadott ifjú bátran nézzen szembe a prérin leselkedő veszedelmekkel. Legyen állhatatos és kitartó! Vadászatokon viselje el a nélkülözést, a harci ösvényen járva pedig legyen elszánt! Ne ismerjen félelmet, bátran állja a kínokat és minden szenvedést!
Ma már nincs véres erőpróba, de minden nyár végén megérkeznek az indián családok a törzs abroncsához. Felállítják az ősi tipiket, tüzeket gyújtanak az éjszakában és eltáncolják régi táncaikat. Hatalmas, több napon át tartó, látványos, sok embert érintő megnyilvánulásai ezek a találkozók az utóbbi évtizedekben újra erősödő indián önazonosságnak.
Devalon személyisége és szeretetteli tanításai számos embernek segítettek Magyarországon is, hogy életüket megújítsák és a szükséges változásokat meg tudják lépni.
pedig, az útkeresésben, önmagunk és a világ megismerésében, az univerzumban lévő helyünk megtalálásában segít. A Látomáskeresés szertartás négy napos böjt. Az első napot és estét a táborhelyen tölti mindenki, aki részt akar venni a szertartáson, ahol felajánlásaival megkéri Devalont, hogy legyen segítségére a szertartás során, és ahol Devalon tanítást ad minden tudnivalóról a továbbiakat illetően. A szertartás az indián hagyományok szerint zajlik. 